Itt a tavasz - előbújtak a téltemető (Eranthis hyemalis) első példányai.
Jobb minőségben, nagyobb felbontásban, HD (1280x720) a Vimeo oldalán látható a felvétel.
A téltemető hazánk legkorábban nyíló virágainak egyike. Apró termetű mediterrán eredetű növényke, főként a Dunántúl gyertyános-tölgyeseiben, illetve az ezek területén létesített egyéb erdőkben él, különösen a napos, szélvédett zugokban.
Eredete:
Hazánkban elsőként Földi János botanikus írta le 1795-ben a téltemető virágot, a német füveskönyvek azonban már 1563-ban említést tesznek róla, német területen. Eredetét illetően két teória él a botanikusok körében: Egyesek szerint feltételezhető, hogy hazánkba a középkorban jutott el, kezdetben kolostorkertek, kastélykertek dísznövényeként jelezte a tavasz eljövetelét, majd később kivadult példányai sikeresen beilleszkedtek a hazai flórába. Másik nézet szerint az ország bizonyos területein - így Aszófő mellett is - őshonos állományai élnek.
Érdekessége:
A mélyen hasogatott gallérlevelekkel körülvett virágainak sárga virágtakaró levelei nem szirmok, hanem megnövekedett, megszínesedett csészelevelek. A valódi szirmok mézfejtőkké módosultak és nektártermésükkel csalogatják a megporzó rovarokat. A megtermékenyült virágok szirmai narancsos színárnyalatot kapnak. Tüszőtermésében érő apró magvait hangyák hurcolják szét.
Megszívlelendő:
A virág sikeres megporzása a fennmaradás biztosítéka. A legszebb vadvirágok leszedésével a növényt a sikeres szaporodás lehetőségétől fosszuk meg. Kirándulásunk során úgy gyönyörködjünk a virágokban, hogy ne sodorjuk őket veszélybe: csodáljuk meg őket eredeti termőhelyükön és emlékként hamar elhervadó csokrok helyett fényképeken vigyük őket haza.
Mészáros András (BfNPI-természetvédelmi őr) írása alapján
A felvételek az aszófői Séd-völgyében készültek 2012. február 25-én.